Humor

vasárnap, április 12, 2009

nagycsütörtök, gyász, vigasztalás


A héten veszteséggel terhelődtünk: elment közülünk Szabó Vilmos bátyánk, zilahi képzőművész barátunk, testvérünk, atyánkfia. Munka közben, alkotótáborban, percek alatt megállt a szíve. Milyen jó, hogy egy Szív érette is dobogott. Szerdán, Krisztus kálváriájának előestéjén megrendülve, fájva, békességgel és hálával álltuk körbe koporsóját. Emléke legyen áldott.




2 megjegyzés:

palko írta...

Thanks, Emilio, God bless.

Csokmai Dávid írta...

Nagyon sajnálom mindazt, ami történ! Anya mesélte, hogy amikor még legelőször a Lesen voltunk, akkor ott beszélgettek, s én is beszéltem a bácsival, de én nem emlékszek már rá, sajnos!