A héten veszteséggel terhelődtünk: elment közülünk Szabó Vilmos bátyánk, zilahi képzőművész barátunk, testvérünk, atyánkfia. Munka közben, alkotótáborban, percek alatt megállt a szíve. Milyen jó, hogy egy Szív érette is dobogott. Szerdán, Krisztus kálváriájának előestéjén megrendülve, fájva, békességgel és hálával álltuk körbe koporsóját. Emléke legyen áldott.
2 megjegyzés:
Thanks, Emilio, God bless.
Nagyon sajnálom mindazt, ami történ! Anya mesélte, hogy amikor még legelőször a Lesen voltunk, akkor ott beszélgettek, s én is beszéltem a bácsival, de én nem emlékszek már rá, sajnos!
Megjegyzés küldése