Sok munka, sok áldás, hálás szívvel nézek mögénk: Isten erőnkön felül megsegített. Természetesen, emberként mindig gondoskodunk arról, hogy azért semmi, így ez az Ünnep se legyen tökéletes, de az Úr pótolta hiányosságaink hűséges kézzel.
Nos, ami volt:
- Advent II. vasárnapjának délutánján Debrecenben ünnepeltünk az ifjakkal és néhány gyülekezeti taggal: Pintér Béla karácsonyi koncertjére mentünk el. Életreszóló élményben volt részünk.
- Advent III. vasárnapján, a délelőtti istentiszteleten vendégeink voltak Nagyváradról: a Júlia gyermekotthon lakói és gondozói, valaminty a keresztyén egyetemista ifjak kórusa. Ez egyben záróaktusa is volt annak a gyülekezeti adományozásnak, amit a Júlia gyermekotthon megsegítésére szerveztünk.
- Advent IV. vasárnapját talánk kissé túl is zsúfoltuk: délelőtt és délután is volt program , a zsúfltság ez utóbbi rovására ment. Délelőtt ökumenikus istentiszteletet tartottunk, délután pedig ifjúsági evangélizációs alkalmunk volt az zilahi és a kéci ifisek közreműködésével. Szívem szomorúságára épp a délutáni alkalomnak volt gyérebb a hallgatósága, pedig ez lett volna a fontosabb. Vagy mégsem?
Karácsony hetében előbb a már hagyományossá váló karácsonyi csomagosztást bonyolítottunk le: a Van den Heerik Alapítvány segítségével ismét készítettünk egy kiadós élelmiszercsomagot az egész falunak. Presbitereink példásan eljárták a falut, a gyülekezeti tagoknak ők hordták ki az ajándékot.
- december 22-án az ifjaink és diakónusaink közreműködésével Öregek Karácsonyát tartottunk a gyülekezeti házban. Ismét szívfájdalom: a 30 meghívottból 5 jött el. A királyi lakoma mintájára behívtuk mi is a csonkabonkákat a finom ebédre: az ifit.- Szenteste a szokásos stílusban, hangulatban telt el: zsúfolásig megtelt templom, gyermekeink és ifjaink bőséges műsora, és a kérdés, amivel hazamehettünk: Számodra igazán Karácsony a Karácsony? Gyermekeink az Igazi Ajándékon túl ismét megkapták Raymond bácsink hagyományos karácsonyi ajándékát is.
- ismét volt légátusunk is: régi ismerősünk, barátunk, Köteles Laci jött el, aki jelenleg Sárospatakon teológus. Elhozta Andreát is, kedves feleségét. Rajtuk kívül begyült a család is, olyannyira, hogy Karácsony első napján este 18-an ültünk asztalnál, s ugyanennyien tértünk nyugovóra, ki itt, ki ott, minden zegzugát megtöltve a háznak.
- Karácsony első napjának délutánján karácsonyi koncertet tartottunk, amit a kéci és a szőlősi fiatalok együtt készítettek el. Ügyes, lendületes műsor volt, érdemesnek látom ezt az utat tovább egyengetni, van benne lehetőség. Hallgatóságunk is volt ezúttal, mindenki áldásként élte meg az élményt.
- külön öröm volt együtt lenni ismét a családdal, nagyon hálás vagyok érte Istennek. Talán a múló idő okozza, hogy egyre értékesebbnek tartom az együtt töltött perceket. Itt volt nagyapám is, aki 87 éve ellenére egészen tűrhető állapotban van. 
- a család mellett együtt lehettünk a "gyermekeinkkel" is. Karácsony másodnapja estéjén, az ifjakkal gyűltünk egybe, hálát adni, Istennek és egymásnak örülni, egymást megajándékozni. Itt is előkerültek Raymond bácsi ajándékai.- a két ünnep közötti pár nap gyorsan eltelt, készülődtünk az újabb eseményre: ezúttal régi zilahi ifis barátainkat hívtuk el közös szilveszterezésre. Nem mindenki tudott eljönni a meghívottak közül, de azért voltunk néhányan, és jól éreztük magunkat. Én legalábbis.
