péntek, víkend, ipp-art, margitta-nap, eremdéesz-bál

Margitta -napok előestéjén, immáron "honatyaként" vajmi részt én is vállalék a programszervezésben, történetesen azt, hogy az Ipp-Art alkotóközösséget meghívom kiállítani Margittára. És lőn..Szabó Attila barátom eljöve, együtt az ő Keresztes Jocó barátjával, elhoztak egypár alkotást a tavalyi alkotótábor résztvevőitől. S kiállítánk az Árpádházi Szent Margit templomban. Mondanom sem kell, alig fértünk el a templomban a tárlatmegnyitón. Szőke Feri egybe is gyűjtött bennünket, azt a kb 15 embert, s egy tömbbe ültetett, hogy készülő médiahíradását egy kiadós-mutatós csoportképpel is tetézhesse.
Eme nemes kultúreseményt követően becses nejemmel a helyi RMDSZ báljába valánk hivatalosak, el is menénk, ahol aztán én leginkább csak evéssel és kellemes társalgással múlatám az időt.

Was foreday of city-days, so as local councelor, I had the task to get involved in the process of planning. I've bitten a small piece of the apple, organizing a group of arts to come and exhibit in the local catholic church. My friend, Szabó Attila came and had the opening presentation. Only arround 15 came and attended the opening. In the evening I was invited toegether with Edith to a ball of officials, organized by the local hungarian party.

csütörtök, komám, szatmár

Tegnap Szatmáron valék, Tamás komám beiktatásáról visszamaradó edényrengeteget kellett vala elszállítani e nemes civisbe. Ott aztán, azontúl, hogy a Kölcsey gimnázium bentlakásának adminisztrá"tóra"-aki egyébként a beiktatást követő gasztronómiai élményért igencsak nagymértékben vala felelős - rövid eligazítást tartott nekünk arról , hogy hogyan kell egy szociális konyhát jól működtetni, még a Kaufland-ba is elvándorolánk, ahol land szinte alig a sok kaufolnivaló miatt, így értelemszerűen münk is igencsak bekaufoltunk. Minekutána sikerült kagylóvégre kapnom a sógort, s így, ennek eredményeként egy rövid családi látogatással tetéztük meg a szatmáron lételt, kedves rokonaink leendő, új otthonába látogatva el. Innen, merthogy számunkra a pénz természetesen sohsem volt probléma, a Jysk nevű céget mentettük meg a gazdasági csődtől, vásárolván abban egy íróasztalt, természetesen a komámnak. Ettől aztán a litván bútoripar is bizonyára fellélegzett, no meg a komám pénztárcája, így aztán könnyű zsebbel odahagyánk Szatmárt, és napunk betetőzéseként Ákoson estebédeltünk, a számunkra igen drága Dobai család vendégszeretetét élvezve. Estván ecsém itt még fotbalozni is befogott, erről az eseményről azonban szavak nem beszélhetnek. Arról viszont mégeannyira sem, hogy hány közlekedési előírást áthágva jutottunk haza attól a gondolattól űzve, hogy nekem az esti, 8 órás misét igencsak celebrálnom kell. Az Úr könyörült, ismét, de azt nem tenném ki ablakba, amit ismét lelkemre nehezített. És vala 11 óra, és sötét, amikor füremedett testem végre ágyba tevém.